Nem úgy nevelnek minket, hogy érdeklődjünk a műszaki dolgok iránt. Mindent meg lehet tanulni.

Amikor Fanni bekerült a VIK-re, nagyon kevés informatikai tudással rendelkezett. Ez igencsak megnehezítette az első egyetemi éveit. Javaslata a következő: a téma iránt érdeklődő lányok legalább középiskolásként kezdjenek el komolyabban ismerkedni a számítógépekkel, a programozás szemléletével.

 

Csák Fanni Zsófia a mérnökinformatikus BSc-diploma megszerzése után 2016-ban ugyanezen a szakon kezdte el a mesterképzést. Elmondása szerint azért választotta ezt a pályát, mert szerette a matekot, viszont tanár szülei lebeszélték a tanári pályáról. A család úgy ítélte meg, hogy egy informatikusnak jóval több lehetősége lehet.

„Amikor bekerültem a Műegyetemre, semmilyen programozói tudásom nem volt. Bevallom, ennek még most is érzem a hátrányát, de ezzel a problémával meg lehet küzdeni. A BME-t egyébként a budapesti helyszín és a stabil, szervezett egyetemi struktúra miatt választottam. A jó hírnévre és az értékesnek vélt diplomára alapoztam” – emlékszik vissza a kezdetekre az MSc-hallgató.

Az első időszak Fanni számára küzdelmes volt, fel kellett vennie az egyetemi ritmust, és pótolni a hiányosságait a szakmai tantárgyakban. Nem nagyon volt ideje közösségi életre, a kezdeti hónapokban megfelelő szorgalommal és kitartással tudta sikeresen venni az akadályokat. „Tulajdonképpen a későbbi évek sem voltak sokkal könnyebbek, talán csak a diploma előtti néhány félévet kivéve, amikor már kevesebb tantárgyat kellett felvennem. A legtöbb esetben azonban motivált a tanáraim tudása. Igaz, voltak tárgyak, amik nem érdekeltek, de sok olyan is, amikor mindig az első sorban ültem, annyira lenyűgözött az előadó.”

Fanni azt vallja, hogy egyedül nem ment volna. Sokat segítették egymást hallgatótársaikkal. Gyakran a felsőbb évesek vagy akár az évfolyamtársaik tartottak konzultációt, adtak jegyzeteket. Ezek nagyon sokat számítottak.

„Tanulmányaim során soha, semmilyen hátrány nem ért azért, mert lány vagyok. Mindig, mindenki korrekt volt velem. Mivel kevés lány van a VIK-en, ez inkább egyfajta különlegességet jelent. A fiú évfolyamtársak készségesen segítenek, a tanárok talán szívesebben adnak plusz pontot. Viszont sose éreztem eddig, hogy kevesebbnek tartanának, vagy nem néznének ki belőlem annyi tudást, mint a fiúkból. Ha bármi hátrány is ér egy lányt a BME-n, az a társadalmi beidegződésekből, illetve saját hibánkból ered. A legtöbb lány, akárcsak én, úgy jön ide, hogy annak idején nem ő rakta össze a család számítógépét vagy hálózatát, és gyakran nem is hiszi el, hogy képes erre. Gyerekkorunk óta nem úgy nevelnek minket, hogy érdeklődjünk a műszaki szaktudás iránt. Általános berögződés, hogy az elektronikai eszközökhöz a férfinak kell értenie. Véleményem szerint ezen a sajnálatos társadalmi jelenségen kellene változtatni” – fogalmaz Fanni.