Kétségtelenül nem kifejezetten nőies szakma az informatika, de az azért elgondolkoztató, hogy Magyarországon mind a felsőoktatásban, mind a munkahelyeken 10 százalék alatt van az informatikával foglalkozó nők aránya.

Magától értetődő, hogy bizonyos tevékenységeket a férfiak, másokat a nők végeznek szívesebben, hozzáértőbben. Senki sem várja, hogy a műszaki egyetemeket és főiskolákat elárasszák a lányok, az azonban elgondolkoztató, hogy például a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karának (BME VIK) otthont adó épületekben és azok környékén szinte nem is lehet lányokkal találkozni. A külső szemlélő elé táruló kép hűen tükrözi a valóságot, a BME VIK hallgatói között a lányok aránya ugyanis csupán 5 százalék körül mozog. Ez az arány a legtöbb informatikai képzést nyújtó hazai felsőoktatási intézményben hasonló.

Végtére is gondolhatnánk, jól van ez így, az informatika férfias szakma. A hazai felsőoktatás és piac szereplői azonban nem így látják a kérdést, és rendkívül sajnálatosnak tartják, hogy a nők ilyen kis számban képviseltetik magukat a szakmában. A nemzetközi gyakorlatban is bőven vannak példák arra, hogy a lányok-asszonyok milyen kiválóan megállják a helyüket az informatikában. Említhetjük például a skandináv országokat vagy Spanyolországot, ahol még az is előfordul, hogy egy-egy munkahelyen több nő dolgozik informatikai területen, mint férfi. Hát akkor a magyar lányok vajon miért kerülik annyira ezt a szakmát, ami minden felmérés és előrejelzés szerint óriási kihívásokat tartogat, ráadásul számtalan munkalehetőséget és átlagon fölüli fizetéseket kínál?

Az egy következő kérdés, hogy vajon a BME VIK miért tartozik azon műszaki képzési helyek közé, amit a lányok talán az átlagosnál is jobban kerülnek. Vajta László szerint ebben vélhetően szerepet játszik, hogy a BME-n deklaráltan mérnök informatikus oktatás folyik. A mérnök szó hallatán sokan talán még ma is hatalmas gépeket látnak lelki szemeik előtt, és ez a berögződés, ez a téves információ csak nagyon nehezen halványodik. De ha a mérnök kifejezés bizonyos körökben egyfajta szitokszó, akkor a BME VIK vajon miért ragaszkodik a kapcsolt oktatáshoz?

„Azért képzünk mérnök informatikusokat, mert a két szakma szorosan összekapcsolódik. Ha megnézzük a nemzetközi gyakorlatot, manapság már sehol sem alakítanak önálló informatikai karokat. Az irány egyértelműen az alkalmazott informatika. A rokon szakmákat tehát együtt kell oktatni. Sokat küzdünk azért, hogy ez a fontos információ átmenjen a köztudatba, és bízunk benne, hogy előbb-utóbb helyes kép alakul ki rólunk a fiatalokban és szüleikben. Nagyon örülnénk például annak, ha a humán beállítottságúak közül is egyre többen tanulnának tovább nálunk. Nincs itt semmi ördöngösség, aki jól leérettségizik matematikából, az képes venni az akadályokat. Tény, hogy a BME nem tartozik a könnyű egyetemek közé, de a jó külföldi műszaki egyetemeken is sokat kell tanulni ahhoz, hogy valaki értékes, az álláspiacon jól eladható diplomához jusson” – mutat rá Vajta László.

(Részlet a HVG 2012-es oktatási különszámából)