A zongorától a villamosenergetikáig

„Minden lányt, aki szereti a matekot, fizikát, számítástechnikát, arra biztatok, hogy ne riadjon vissza az ilyen férfiasnak tűnő szakmáktól. Bátran válassza azt, ami érdekli, mert ez a legfontosabb ahhoz, hogy meglegyen az egyetemi évek alatt a kellő kitartás. Bár kétségtelenül vannak könnyebb szakok, de megéri a plusz energia, ha utána azzal foglalkozhatunk, amit szeretünk, és emellett kevésbé okoz majd gondot a családfenntartás.”

A Wikipédia szerint a hazai Gábor Dénes-díj olyan szakembereknek adományozható, akik jelentős tudományos, vagy műszaki-szellemi alkotást hoztak létre, és ezzel hozzájárultak a környezeti értékek megőrzéséhez, valamint közreműködésükkel nagy mértékben elősegítették intézményük innovációs tevékenységét. Igen, kedves középiskolások. Nem tévedés. Polgári Beáta 2008-ban, villamosmérnök-hallgatóként, Gábor Dénes ösztöndíjat kapott tudományos diákköri munkájáért (rezisztív szupravezetős zárlati áramkorlátozó tervezése, készítése és vizsgálata). De vajon hogyan jutott el ez a kedves, mosolygós fiatal lány a Műegyetemre, és hogyan került a Villamosenergetikai Tanszék mester- majd doktori képzésére?

Kisiskolásként tanítónő és zongoratanár szeretett volna lenni. Tíz évig zongorázott, és komolyan gondolkozott a zenei pályán. A nyolcosztályos gimnáziumban azonban többet kellett tanulni, így a zene előbb-utóbb csak hobbi maradt. Kilencedikben már egyértelmű volt számára, hogy a matematika a kedvence. 

Először mérnök, később talán közgazdász is

„Matekból és fizikából fakultáltam, és ezzel tulajdonképpen eldőlt a pályaválasztásom. Érdekes, hogy a történelem meg se fordult a fejemben, pedig később vonzott a közgazdász pálya is. Így utólag azt mondom, jól döntöttem. Lehet, hogy néhány év múlva – esetleg mialatt GYES-en leszek – elvégzem a közgázt is, de jó, hogy az első diplomám a mérnöki. Őszintén szólva nem találkoztam még olyannal, hogy egy közgazdász tanulna mérnöknek. Fordítva viszont igen gyakori” – mondja Polgári Beáta.

Az egyetemi tanulmányok nem okoztak külünösebb gondot Beának, ám eleinte dolgozott is a tanulás mellett, és ez meglátszott az eredményein. Ezért némi töprengés után úgy döntött, hogy abbahagyja a munkát, és csak a tanulásra összpontosít. Jó jegyei és egyéb tudományos tevékenysége alapján eséllyel indult volna bármelyik mesterképzésre, ám ő azt a villamosenergetikát választotta, ahova – mondjuk meg őszintén – általában nem tolonganak a hallgatók.

„Gyanítom, hogy választásomban nagy szerepe volt műszerész édesapámnak. Kicsi korom óta sokat néztem a tévék, rádiók és egyéb elektromos kütyük szerelését, és időnként én is forrasztottam, bütyköltem. Nem állt tehát távol tőlem a gépek világa. Mindazonáltal amikor jelentkeztem az egyetemre, nem gondoltam bele, hogy milyen „férfias” világba csöppenek. Már csak azért is, mert alig van lány a karon. De ez csak egy rövid ideig volt fucsa, aztán természetessé vált. És persze voltak olyan tárgyak is, amelyekkel meg kellett küzdenem. Sosem volt az erősségem például a programozás, nagy hátrányt jelentett, hogy a gimnáziumban összesen fél évig tanultam számítástechnikát. De ezt is át lehetett hidalni.”

Bátran válaszd, ami érdekel!

Időközben Bea megszerezte az MSc diplomát, majd elkezdte a doktori iskolát. A mesterképzés alatt egy félévet ösztöndíjjal Hollandiában töltött, a Delfti Műszaki Egyetemen. Doktoranduszként bekapcsolódik a Villamos Energetika Tanszéken folyó kutató-fejlesztő munkába, van még néhány doktori tantárgya, laboratóriumi gyakorlatokat vezet. Emellett németül tanul.

De vajon ezt a sok szakmai elfoglaltságot hogyan egyezteti össze a magánélettel? „Nagyon boldog vagyok, mert megtaláltam életem párját, és 6 együtt töltött év után idén nyáron összeházasodunk. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a mindennapokban könnyű összeegyeztetni a magánéletet és a szakmai munkát. Sokszor kell áldozatot hozni, hogy például elkészüljön egy cikk egy konferenciára, vagy megszülessen a doktori disszertációm. Mindazonáltal minden lányt, aki szereti a matekot, fizikát, számítástechnikát, arra biztatok, hogy ne riadjon vissza az ilyen férfiasnak tűnő szakmáktól. Bátran válassza azt, ami érdekli, mert ez a legfontosabb ahhoz, hogy meglegyen az egyetemi évek alatt a kellő kitartás. Bár kétségtelenül vannak könnyebb szakok, de megéri a plusz energia, ha utána azzal foglalkozhatunk, amit szeretünk, és emellett kevésbé okoz majd gondot a családfenntartás.”