Ezt a cikket három tanszékről, öt különböző területen dolgozó, eltérő életszakaszokban járó női informatikus doktorandusz írta – nem csak női hallgatóknak. A kapcsolatunk szinte csak a véletlen találkozásokon múlt, azonban a beszélgetéseink során felfedeztük, hogy milyen sok tapasztalat köt össze minket. Felismertük, hogy a kihívásainkkal sem vagyunk egyedül.

Ez a cikk neked szól, ha nem vagy biztos benne, hogy elég jó vagy-e az informatikában a kutatáshoz vagy az egyéb céljaid eléréséhez. Ha érezted már kívülállónak magad, ha azt gondolod ehhez az egészhez zseninek kellene lenned. Továbbá akkor is érdemes elolvasnod ezt, ha érdekel, hogy mi is a kutatás lényege, mire jó a doktori és mire van szükséged hozzá.

A “Dr.” titulus jól hangzik, de önmagában nem érné meg azt a négy évnyi erőfeszítést, ami a fokozat megszerzéséhez szükséges. A képzés során rengeteg feladatot kell teljesíteni, sokszor szűkös határidőre, rendszeresen akadályokat feloldani, sok stressz mellett – de a nap végén mindez megéri. Részben azért, mert éppen ezek a nehézségek azok, amik megedzenek. A doktoranduszok megtanulnak produktívabban dolgozni, feladatokat ütemezni és priorizálni, illetve új módszereket hatékonyabban elsajátítani.

Ezek azonban csak melléktermékei a folyamatnak amelynek a valódi lényege a kutatás. Az különbözteti meg a PhD képzést a korábbi képzési szintektől, hogy itt már nem csak kapjuk a tudást, hanem gyarapítjuk is – ez a doktori lényege. Mindeközben oktatunk, publikálunk, céges együttműködésekben és nemzetközi projekteken veszünk részt, tanfolyamokat tartunk, és konferenciákra járunk. Doktorandusznak lenni egy nagyon változatos életmód, itt garantáltan nem unatkozik senki.

A PhD képzés sokkal szabadabb és egyénhez igazítottabb, mint a BSc vagy az MSc. Az időd nagy részét Te osztod be és egy általad szeretett, izgalmasnak tartott kutatási témán dolgozol. Ha valamilyen eredményre jutottál, vagy éppen elakadtál, akkor bármikor konzultálhatsz a témavezetőddel. Ő lesz az a személy, aki segít eligazodni az akadémia világában, a különféle folyóiratok, konferenciák és kutatási pályázatok között – nem baj tehát, ha ezeket most még nem ismered.

Ha mégis valahogyan készülni szeretnél a doktorira, vagy csak szeretnéd kideríteni, hogy érdekel-e egyáltalán, akkor a Tudományos Diákköri Konferencián (TDK-n) a helyed. A TDK konzulensed a közös munka során segít egy pontosabb képet adni arról, hogy is néz ki a kutatás és ez alapján eldöntheted, hogy érdekel-e a kutatói karrier.

De nem csak a kutatói élet, hanem a kutatási téma is fontos, hogy tetsszen. Többen köztünk már gólyaként tudtuk, hogy kutatók szeretnénk lenni és emiatt több egyetemi kutatócsoport munkájába és szakkollégiumi projektekbe is becsatlakoztunk. Előfordulhat viszont sajnos az, hogy semelyik témakör sem tud igazán megfogni. Ilyenkor, ha eltökéltek vagyunk, akkor érdemes inkább még időt adnunk magunknak a téma megtalálására, nem pedig belevágni egy olyan doktoriba, amiről előre sejtjük, hogy nem fogjuk élvezni. Egyikőnk például csúsztatott egy fél évet a mesterképzése alatt, hogy érdekes szabadon választható tárgyakat vegyen fel, újabb témákat keresve. Másikunk az ipart is kipróbálta a BSc után, majd onnan jött vissza a kutatói életbe. Nem kötelező mindent egyenesben elvégezni, sokkal fontosabb az, hogy előbb megtaláljuk, hogy mit szeretnénk csinálni és utána vágjunk bele teljes erőbedobással és elhatározással.

A következő fontos eleme a doktorinak pedig egy jó konzulens. És itt a “jó” szubjektív jelző.. Olyan kell, akivel Te tudsz jól együtt dolgozni. Aki pont annyira noszogat, ami téged motivál, de nem frusztrál; aki pont annyira hagy egyedül dolgozni, hogy ne érezd magad tanácstalannak, de elnyomottnak se és akivel már előre várod a konzultációkat. Persze ehhez önismeret is kell, hogy tudd, hogy neked milyen egy ideális konzulens. Szerencsére az egyetemen a sok félév önálló labor, szakdolgozat, diplomaterv és esetleg TDK alatt lehetőséged van ezt kitalálni.

Azonban van egy nagy különbség: ezekben a dolgozatokban még az önálló munkát értékelik, a doktori alatt viszont már a csapatmunka dominál. Ezért nem is az a lényeg, hogy te legyél a legokosabb. Ez nem egy szóló műfaj, itt közösen dolgozunk. Sokkal fontosabb, hogy kreatív legyél és kitartó. Ha sokáig nem jönnek az eredmények, akkor is tudd folytatni a munkát és képes legyél felállni a kudarcból – "Ne okos legyél, hanem makacs!". Emellett pedig az is fontos, hogy a sok munka mellett a kikapcsolódásra és a feltöltődésre is jusson idő.

Egy olyan képzésen, amit legkorábban 23 évesen lehet elkezdeni, körülbelül négy évig tart, és gyakran megterhelő, jogosan merül fel a résztvevőkben (és párjaikban), hogy hogyan fér össze ez a magánélettel és a gyerekvállalással. Találni valakit, aki doktori képzés közben gyermeket szült már önmagában nehéz feladat. Szerencsére, amikor egyikünk ebbe a helyzetbe került, minden felettese, konzulense (legtöbben maguk is többgyermekes családapák) nagyon támogató volt: mentorként az egyetemi aspektus mellett a magánéleti és jogi szempontokkal kapcsolatban is szívesen adtak tanácsot; GYED-ről visszatérve pedig támogatták a rugalmas munkavégzésben.

Sokak számára az is fontos kérdés, hogy nem érdemesebb-e inkább egy ipari karrier irányába menni. Van köztünk olyan is, aki neves informatikai cégben elindított karrierből jött vissza doktorálni a BME-re. Az iparról sokan azt gondolják, hogy ott lehet valódi problémákon gondolkozni, valódi emberek által használt projekteken dolgozni és mindeközben temérdek pénzt keresni. Ez igen csábító tud lenni. Azonban vannak hátrányai is egy ilyen karriernek: az itteni feladatok nehézsége inkább a szűk határidőkön múlik, sokkal ritkábban van szükség igazi kreativitásra vagy ötletekre, azt kell implementálni amit az ügyfél szeretne, a jól bevált módszerek alkalmazásával és a főnök által kijelölt út mentén. A kutatásban ezzel szemben sokkal több autonómiára van lehetőség. Emellett ez a két szféra nem válik szét ilyen egyértelműen, az akadémiai szereplők is sokszor vesznek részt ipari együttműködésben.

Már a doktori képzés alatt is van lehetőség cégnél is dolgozni, akár csak részmunkaidőben is. Akkor érdemes ezt az utat választani, ha a kutatási téma elég gyakorlatias és van olyan cég, aki az eredményeket közvetlenül fel tudja használni. Ekkor a kutatás egy részét a cégnél kell végezni, amiért cserébe tőlük is jár fizetés, hozzá lehet férni az erőforrásaikhoz, valamint együtt lehet dolgozni a tapasztalt szakembereikkel. Ezt a fajta kooperatív kutatást támogatja a jelentős összegű és több évre szóló Kooperatív Doktori Program (KDP) ösztöndíj is, amit a PhD ösztöndíjon és a céges fizetésen felül kapnak a nyertes pályázók. A párhuzamos céges munkavégzés tehát mind anyagi, mind tapasztalati, mind kapcsolatépítési szempontból is megéri, azonban áldozatokkal is jár: kevesebb szabadság az időbeosztás és a kutatási téma felett, többféle elvárásnak kell megfelelni, illetve bonyolultabbak a publikációs folyamatok.

A kutatói karrier a PhD elvégzése után sokféle irányban folytatódhat tovább. Lehetőség van maradni a BME-n oktató-kutató állásban, de el lehet menni dedikált kutatóintézetekhez vagy cégek kutató-fejlesztői csapataiba is. PhD-val a zsebünkben a külföldi egyetemek és a nagy cégek is szívesebben fogadnak.

Az előző bekezdéseket olvasva lehet, hogy azt érzed, ez neked túl sok. Talán meglepődsz ezen, de mi is ugyanígy éreztük és gyakran érezzük így még most is. Volt köztünk, aki azzal a gondolattal vágott neki az egyetemnek, hogy itt biztos az összes többi hallgató jobban fog tudni programozni nála és mindent jobban értenek majd.

Így 6 év után már egyértelműen látjuk, hogy ez mennyire nem volt igaz - gyakori jelenség az akadémiában, hogy alábecsüljük a saját képességeinket és az eredményeinket, hívják imposztor szindrómának - azt az intruzív gondolatot, hogy "nem vagyok elég jó, hogy ide tartozzak". Elsőre nem úgy hangzik, mint amit nehéz lenne észrevenni és "elhessegetni", mégis többünknek egy mesterdiploma megszerzésére volt szükségünk, hogy igazán felismerjük és megtanuljunk többé-kevésbé leszámolni vele.

A lényeg, hogy ne becsüld alá, mire vagy képes: ne hagyd lebeszélni saját magadat arról, hogy belevágj valami nagyobba és izgalmasba - legyen az egy projekt, tanulás, TDK, munka, diploma vagy éppen a doktori. Nem hiányzik belőled semmi, zseninek se kell lenned, és ha keresed, meg fogod találni azokat az embereket, akikkel együtt tudsz dolgozni és fejlődni.