Kalandozás a sztratoszférába

Bodó Zsófi szülei is a BME-re jártak. Mindketten geodéziát tanultak, apukája itt is maradt tanítani, anyukája viszont ennek egy űrkutatási vonatkozású részén kezdett dolgozni a nyolcvanas években. Szóval családi hatás volt bőven, a nyitottság pedig egyre nőtt.

– A Műegyetem ovijába jártam, az egyetemkertben volt a játszóterünk, ebéd után oda mentünk. Nagyon hamar otthonosan mozogtam itt. Általában apu jött értem, és ha még dolga volt a tanszéken, vele tartottam. Miközben azonban a családomban az építő- és építész szakokhoz volt mindenkinek köze, engem a csillagászat és az űrkutatás varázsolt el. A középiskolában csillagászati szakkörre jártam, mert hallottam 12 évesen egy előadást egy tanáromtól, ami rögtön rabul ejtett. Az ottani Supernova szakkörre ma is hálásan gondolok. A tanárunk egyszer egy pályázatról mesélt, a Mars kutatásáról kellett esszét írni. A győztesek kiutazhattak a NASA egy san diego-i központjába, ahol egy, akkoriban a Mars körül keringő űrszondát lehetett irányítani. Egy aprócska nemzetközi csapattal én magam is kijutottam a NASA-központba. Ekkor 15 éves voltam. Két hetet töltöttünk ott, és mi voltunk az első civilek, akik irányítási parancsokat küldhettünk az űreszköznek. Ez a hatalmas élmény volt ez egyik olyan befolyás, ami miatt tíz évvel később úgy döntöttem, az irányítástechnikát választom a doktori kutatásaim témájául, azon belül is ember nélküli robotok és járművek (autók, repülők, műholdak) irányítását.

Később még sokszor pályáztam, mindig ebben a témakörben, egyszer egy egyhetes űrtáborba jutottam ki az USA-ba. Ez valójában egy mini űrhajós kiképzés volt diákoknak.

Amikor egyetemre mentem, próbáltam úgy választani a szakok között, hogy a téma ne távolodjon el tőlem. Úgy döntöttem, az informatika az, ami az egyik legfontosabb tantárgy. Mindenhol szükség van rá, az űrkutatásban is. Így kerültem irányítástechnika szakra, ott pedig az automatizálás és a robotika is megjelent az életemben.

Aztán kisebb szünet következett, mert ezzel a szakiránnyal az autóiparban helyezkedtem el. De doktorit is szerettem volna szerezni, így újra az egyetemen találtam magam. Az eddigi tudásom, tapasztalatom itt adódott össze, az önvezető autók után jöttek az ember nélküli földi és légi járművek, és azok irányítása. Ezeket mind el lehet vinni az űrkutatás irányába.

A Simonyi Károly Szakkollégiumban kezdtünk el kísérletezni: magaslégköri ballon kutatatással foglalkoztunk. Hogy ez mit jelent? Meteorológiai ballonokat engedünk fel 30 km magasra, ahol a nyomáskülönbségek miatt ugyan kidurran a ballon, de a fedélzeti rendszere a saját fejlesztésű ejtőernyő rendszerünk segítségével mégis biztonsággal földet ér. Így sok adatot nyerünk abból a légköri tartományból, ami már sztratoszférának számít.

A jövőmet most úgy képzelem el, hogy másfél éven belül megszerzem a doktorim, és közelebb kerülök az űrkutatás világához. Az informatika varázslatos tulajdonsága, hogy sok részterület tud összefüggni egymással. Én az eddigi tudásom mellé jelenleg a big data világához szeretnék még közel kerülni, hiszen az összegyűjtött adatokból elképzelhetetlen tudást lehet kinyerni – beszél eddigi pályájáról és jövőbeli terveiről Bodó Zsófi.

Zsófi tanácsai:

- Fordíts figyelmet a reál tárgyakra is, ha úgy érzed, mennek, válaszd bátran emelt óraszámban!

- Akinek erős belső motivációja van, kitartóbb lesz.

- Minden mindennel összefügg. Ha elsőre nem tudod pontosan, mit szeretnél, akkor is jó választás a BME, hiszen az informatika már mindent meghatároz a környezetünkben. Bármikor specializálódhatsz a témán belül.

- Ne higgy a látszatnak! Az informatikus sem egész nap a gép előtt ül. Járhatja a terepet, kísérletezhet.

- Informatikusként sosem leszel térhez és időhöz kötve! Dolgozhatsz szabadúszóként, utazás alatt, otthonról. Nagyon nagy szabadságot ad, amit érdemes kihasználni.