Mérnök akarok lenni!
Senki sem kérdőjelezte meg döntésem helyességét!
Már nyolcadik osztályban biztos voltam benne, hogy a matek és/vagy a fizika irányába megyek majd tovább. Tulajdonképpen mérnök akartam lenni, csak még az nem körvonalazódott, hogy milyen. A villamosmérnökség azonban már akkor felmerült. A középiskola utolsó évében az ELTE Informatikai Karán és a BME fizikus képzésén is elgondolkodtam, de úgy éreztem, hogy a két szélsőséges út között a Villanykaron tanulhatok meg mindent, ami érdekel. Akik nem ismertek nagyon jól, azok kicsit furcsállták a választásomat, de senki sem kérdőjelezte meg a döntésem helyességét. A VIK villamosmérnök szakát választottam, és mivel jók voltak az eredményeim, megpróbálkoztam az integrált BSc-MSc képzéssel. Sikerrel jártam, és 2017 szeptemberében felvételt nyertem az iMSc programba.
Úgy éreztem, hogy a Villanykaron tanulhatok meg mindent, ami érdekel.
Egy félév után nem mondanám, hogy kialakult volna a szűkebb szakmai érdeklődési köröm. Egyelőre minden érdekel, de talán leginkább az áramkörök tervezése és a mikrokontrollerek programozása az, amiről minél többet szeretnék megtudni. Alapvetően bármiről szívesen szerzek új ismereteket.
A legjobb dolog, amit a továbbtanulásom érdekében tehettem a középiskolában, hogy matematika-fizika tagozatos osztályba jelentkeztem. Sajnálom viszont, hogy nálunk az informatika oktatása nem volt kifejezetten erős. Hasznos lett volna, ha ismerek legalább egy programozási nyelvet, mielőtt ide jövök, de szerencsére végül ebből nem lett problémám.
A köztudatban valamiért az terjedt el, hogy a BME VIK elvégezhetetlenül nehéz, de igazság szerint elegendő mennyiségű befektetett energiával nagyon szép eredményeket lehet elérni itt is.
A legtöbb projekt, amiben a hallgatók részt vehetnek, csoportos munka. Ezek nagyrészt a felsőbb évesek számára jelentenek kiváló lehetőséget, úgyhogy én még nem igazán vettem részt ilyesmiben. Tanulmányaim során azonban már most gyakran előfordul, hogy közösen oldunk meg házi feladatot, vagy egyéb módon segítünk egymásnak. Ilyenkor semmi különbséget nem szokott jelenteni, hogy a társaságnak milyen a fiú-lány összetétele.
Kedves Középiskolások! Arra elég hamar rájöttem, hogy a VIK-en nagyon fontos a biztos matek és fizika tudás. Ha stabilak az alapok, az nagyban megkönnyíti az indulást. A másik tapasztalatom, hogy az egyetemen nagyságrendekkel több a megtanulandó anyag, mint a középiskolában. Fontos tehát, hogy szokjatok hozzá a rendszeres tanuláshoz. És ami a legfontosabb: ha valami nem megy, ha elakadtatok, azonnal kérjetek segítséget. Annál rosszabb ugyanis nincs, mint amikor csak görgetitek magatok előtt a megoldatlan feladatokat.
Abonyi-Tóth Barbara
villamosmérnök hallgató, iMSc
