Nők az IT-menedzsmentben

Két szoftverfejlesztő csapatot is vezet a svéd távközlési nagyvállalat budapesti fejlesztőközpontjában Haraszti-Horváth Dóra (31), aki több mint 6 éve dolgozik már a cégnél. Ebből az első három évet töltötte fejlesztőként, utána emelték ki a mostani irányító pozícióba, ahol már más a rálátása a dolgokra, rendszerszintűen tekinti át a folyamatokat.

Kincset ér a jó fizikatanár

– Coaching szemléletben működünk. Ez azt jelenti, hogy nem én mondom meg, ki, mit és hogy csináljon, hanem együtt találjuk ki, hogyan lehet elvégezni a ránk bízott feladatokat.  Együtt határozzuk meg a fejlődési irányokat, így mindenki sokkal lelkesebben, önállóbban végzi a feladatát.  A csapataim az Ericssonon belüli más fejlesztő szervezeteknek dolgoznak, az ő munkájukat segítjük” – mondja. Hozzáteszi, ez azért jó, mert ha bármikor elakadnak, a virtuális térben rögtön kapcsolatba tudnak velük lépni.

Dóra egy Győr-Moson-Sopron megyei kis faluból származik, olyan kis településről, ahol összevont osztályokban tanultak, évfolyamán összesen hárman voltak. Ezt azonban nem hátrányként élte meg, sőt, mint mondja, a matematikát kezdettől fogva nagyon szerette. Ezt részben a matektanárának és a kis létszámnak köszönhette, hiszen így mindenkire jóval több idő jutott. Az összevontság miatt sokszor kellett magukban tanulniuk.

A szülői háttér is támogató volt, édesapja gépészmérnök, édesanyja szintén a számokkal foglalkozik, gazdasági vezetőként dolgozik egy cégnél.  

Későbbi tanulmányai során az egyik soproni gimnáziumban kezdett még komolyabban foglalkozni a matematikával és a fizikával, annak ellenére, hogy egyébként humán osztályba járt. A szakkörök és a fakultációk közül ezt a két tárgyat választotta.

A gimnáziumi fizika tanára figyelt fel rá, bátorította, hogy vegyen részt a diákpályázatokon. Először a csillagászat felé indult el, azután jött a tudománytörténet, Sopron környéki tudósok életét kutatta, köztük a nagy fizikusét Simonyi Károlyét.

Fontos lenne már középiskolában megtanulni  programozni

Ilyen előzmények után szinte egyértelmű volt a további választása. Sikerrel vette az akadályokat, azonnal felvették a BME VIK-re. Az elején számára a legnagyobb kihívás az volt, hogy nem tudott programozni, erre akkoriban még csak az informatikai profilú gimnáziumokból érkezők tehettek szert a rendes tanterv keretén belül. 

Mégsem volt elvesztegetett a gimnáziumban töltött idő, főleg a matematika fakultáció, ami erős alapokat adott neki az első féléves analízis tárgyhoz. Barterezni tudott azokkal a csoporttársaival, akik az előbbiben gyengébbek, de a programozásban gyakorlottabbak voltak.  Az első akadályok sikeres vételéhez nagyban járult hozzá az is, hogy Schönherz-kollégista lett. 

A külföldi ösztöndíj-lehetőségek nem foglalkoztatták az egyetem alatt, de ennek nem különösebben érzi a hiányát. Az viszont fontos volt, hogy végigjárta a képzést, beleértve a mesterszakot is, nem hagyta magát idő előtt elcsábítani a cégekhez. Inkább a nyarak egy részét áldozta fel a különféle cégeknél meghirdetett szakmai gyakorlatra. Az első ilyen hely a SZTAKI volt. Később ott is maradt, heti 20 órában dolgozott, főleg a lazább félévekben. Szolgáltatásbiztos rendszertervezés szakirányon tanult, ami jó rendszerszemléletet adott a számára. Ez a tudás hozta ide az Ericssonhoz is.

De hogy találtak egymásra a svéd nagyvállalattal? A diploma előtti utolsó félévben már egy kisebb hazai szoftverfejlesztő cégnél dolgozott, ahol a feladat inkább csak a programozásra terjedt ki.  Akkoriban kereste meg egy fejvadász cég az Ericsson testhez állóbb ajánlatával.

Miért jó, ha lányok is vannak a csapatban? Ha egy dolgot kellene mondani, Dóra a lelkesedni tudást említené. A lányok az agy mellett szívvel-lélekkel is igyekeznek dolgozni.

A kreatív munkához más szemléletet adnak a lányok

Szerinte az informatikában a lányok nemcsak egyféle feladatra jók, például az oly sokszor emlegetett  szoftvertesztelésre. Ezt a szemléletet egyáltalán nem támogatják a csapatában. – Persze mindenkinek megvan a maga erőssége, de attól vagyunk csapat, hogy egymást tudjuk segíteni – fogalmaz.

Vajon hogy látják a vegyes felállást, a női vezetők és általában az informatikában dolgozó lányok helyzetét a csapatában dolgozó férfiak?  Szabó Attila (product owner), aki 2011 óta dolgozik az Ericssonban, nem csodálkozik rá a helyzetre. Első csapatvezetője is nő volt, és akkor is jó kollektíva jött össze. Sokkal jobbnak és természetesebbnek tartja, ha vegyes a felállás. Szakmai szempontból azért, mert a nők más szemléletet hoznak be, ami főleg a kreatív munkáknál nagyon fontos. Emberileg sem mindegy, vannak-e nők a munkakörnyezetben. Mint mondja, dolgozott olyan csapatban, ahol egy idő után elfogytak a női kollégák, a férfiak pedig három héten belül kénytelenek voltak bevezetni a káromkodás-büntető kasszát.

Bartalos Béla szoftverfejlesztő osztja Attila véleményét a nők szerepéről a férfiasnak gondolt szakmákban is. Mint mondja, ha van nő a munkakörnyezetben, a férfiak is másként viselkednek. Egy csupa fiú csapatban túlzottan katonás rangsoros rend alakul ki, ami egy idő után a visszájára fordulhat. A rangidős diktál, ez pedig egyáltalán nem előny egy kreatív munkánál.

Jónak tartja, hogy az Ericssonnál sem a hierarchikus berendezkedés uralkodik, ezáltal a viták is hamarabb elsimulnak.  A vegyes közeg másfajta versenyszemléletet is hoz be, mind emberileg, mind szakmailag. –Le kellene rövidíteni a fentit