Az indiai titok

Édesapja példáját követve, aki az indiai légierőnél dolgozott, Amrita gyerekkorában még vadászpilóta szeretett volna lenni. Akkoriban azonban nőket még nem alkalmazhattak a védelmi iparban, ma már ez nem így van. Az álom azóta is álom maradt, Amrita pedig az informatika világát választotta, mesterdiplomáját a kilencvenes években szerezte meg.

Mint mondja, szerencséje volt, hogy az egyébként hagyományosan legnépszerűbb orvosi és mérnöki szakmákkal szemben az utóbbi 20-25 évben az informatikai karrier még ennél is vonzóbb lehetőséggé vált, tekintet nélkül arra, hogy fiúknak, vagy éppen lányoknak születtek.

– Már kisgyerekkorban eldőlt, milyen pályát választok, mert imádtam a matematikát, nagyon jó tanáraim voltak. Kedveltem a zenét is, a kettőt jól tudtam kombinálni. Miközben hallgattam a zenét, matekfeladatok tucatjait oldottam meg.  Általában is vonzódtam a reáltudományokhoz – mondja Amrita.

Édesanyja is erre bátorította, mind a mai napig ő is nagyon szereti a matematikát. Lánya kedvéért még azt is bevállalta, hogy külön órákat tart neki, ahol előtte jártak az aktuális iskolai tananyagnak. – Az is segített, hogy még jobban elmélyedjek ezekben a tudományokban, hogy Indiában már az iskolai évek alatt is sok gyakorlati projekt, laboratóriumban végzett vizsgálat kapcsolódik az elméleti tudás megszerzéséhez – teszi hozzá.

– Úgy nőttem fel, hogy természetes volt, a gyerekek ne a nemük és a sztereotípiák, hanem képességeik alapján válasszanak szakmát. Az európai kultúrával ellentétben Indiában nemcsak a fiúkat, hanem a lányokat is arra ösztönzik, hogy a reáltudományok felé orientálódjanak, főleg az ott elérhető jó álláslehetőségek miatt. Mindenkit, akinek jó jegyei vannak matematikából, arra ösztönöz az iskola és a család, hogy a műszaki pálya felé orientálódjon - sorolja.

A diploma megszerzése után már inkább piackutató-elemző szeretett volna lenni, így posztgraduális képzés keretében operációkutatást is tanult. Nemcsak elemzési módszertannal foglalkozott, hanem szimulációval és kódolással is. Az utóbbit különösen élvezte, és első munkahelyét – egy vezető technológiai cégnél –  is ennek a tudásnak köszönhette.

Vajon szerinte mi az erőssége a nőknek a technológiai pályákon? Ha amúgy megvan hozzá a műszaki vénájuk – mert úgy véli, azért ez is kell a sikeres induláshoz –, erősségük a logikus és a strukturált gondolkodás. A lányok előbb komolyodnak meg, lelkiismeretesebben tanulnak és a vágyott cél érdekében keményen dolgoznak.

 A legnagyobb kihívásnak a társadalmi elvárásoknak való meg (nem) felelést tartja, mert amíg tanulnak a lányok, még egyenlőek az elvárások, de ha közben férjhez mennek, már sok minden attól függ, hogyan áll a karrierépítésükhöz a család. Jó hír, hogy már Indiában is változóban vannak a dolgok, nem szólják meg a nőket csak azért, mert nem akarnak végleg otthon maradni és kizárólag gyereket nevelni, hanem a család mellett szakmailag is fejlődni, netán karriert építeni akarnak.

Mindenkit, akinek jó jegyei vannak matematikából, arra ösztönöz az iskola és a család, hogy a műszaki pálya felé orientálódjon.

A mai lányoknak azt tanácsolja, hogy először is járjanak nyitott szemmel, éljenek a lehetőségekkel, ne legyenek a nemi sztereotípiák rabjai. Másodszor találjanak maguknak mentorokat akár a családban, akár az iskolában, akik ugyancsak szeretik a reáltudományokat, és akik folyamatos bátorítást nyújthatnak. A lányuknak is, aki ma ugyancsak külföldön él és nanotechnológiával foglalkozik, ugyanazt a szemléletet adták át, amiben ő felnőtt.

Amrita nem panaszkodhat a családi háttérre, sőt a férje, aki ma már a saját bizniszét építi, igen rugalmasan tudja azt kezelni a világ bármely tájáról. Amíg a lányuk még általános és középiskolába járt, fontos volt, hogy Indiában tanuljon, ott viszont korlátozottabbak voltak Amrita számára a lehetőségek. Ahogy a lánya egyetemre került, elkezdhetett külföldi karrier után nézni. Magyarországra érkezése előtt már műszaki igazgatóként a Vodafone angliai központjában dolgozott.