A nő, aki feltalálta a wifit
Egy nem mindennapi nő
Hedy Lamarr amerikai színésznő nevéhez fűződik egy olyan technológia 1942-es szabadalmi bejegyzése, amely a mai 3. generációs mobiltechnológia alapja. Manapság ilyen eredményt megalapozott szakmai tudás nélkül aligha lehet elérni.
Hedy Lamarr, aki 1913-ban, Bécsben Hedwig Eva Maria Kieslerként látta meg a napvilágot, 17 évesen már komoly filmszerepet kapott, majd 20 éves korában világhírre tett szert. Később, férje kívánságára, felhagyott a filmezéssel. Felszabaduló idejében fegyverbemutatókra, vásárokra járt, megismerkedett a modern fegyverek tervezési problémáival. Ausztria német megszállásakor megszökött a férjétől, előbb Londonba, majd az Egyesült Államokba ment. Az Amerikába tartó hajón szerződést kötött a Metro-Goldwin-Mayerrel, így megkezdődhetett második filmes korszaka. Ekkor vette fel a Hedy Lamarr művésznevet.
Az okos hölgy azonban nem elégedett meg filmes karrierjével, valamint azzal, hogy frizuráját, kalapjait, stílusát a fél világ megpróbálta utánozni. Nyitott szemmel és füllel járt a világban, és az ő, valamint George Antheil avantgárd zeneszerző, zongorista nevéhez fűződik a frekvenciaugrásos szórt spektrumú modulációval kapcsolatos első szabadalmi bejegyzés (1942). A szóban forgó moduláció több ma használatos technológia, így például a 3. generációs mobilhálózatok vagy a Bluetooth alapját képezi. Lényege, hogy a frekvenciák váltogatásával az azonos frekvenciasávban dolgozó berendezések között az ütközések esélye csökkenthető.
Hedy Lamarr a torpedók irányítástechnikájának megismerése, valamint zeneszerző szomszédja 16 gépzongorára írt művének szinkronizációs problémái nyomán jutott el találmányáig. Okos volt és művelt, kislányként nyelveket, zenét és táncot tanult, nem tanult viszont mérnöki tudományokat. Mégis rájött egy fontos és hosszú távon életképes technológia alapjaira. Nem kizárt, hogy valaki ma is hasonló sikert érjen el, de – legyünk őszinték – nem valószínű. Valami új kitalálásához nagy szükség van az egyetemen elsajátítható, magas szintű szakmai tudásra. Ami persze nem zárja ki, hogy egy mérnökhölgy divatosan öltözködjön, zenéljen és táncoljon – ha éppen tehetsége és kedve van hozzá. Mellette aztán jöhetnek a szabadalmak!
A szabadalmat Hedy Lamarr és George Antheil avantgárd zeneszerző, zongorista nyújtotta be. Hedy, aki első férje oldalán alaposan megismerkedett a torpedók irányítástechnikájával, rájött, hogy az a szinkronizációs probléma, amit a zeneszerző 16 gépzongorára írt művén szeretne alkalmazni, a rádiófrekvenciák váltására is alkalmazható. Ha megadott véletlen ugrásokkal váltogatják a torpedókat vezérlő jelek adási frekvenciáit, akkor megakadályozható, hogy a tengeralattjárókról blokkolják ezeket a jeleket. A beadott szabadalom 88 frekvenciát használ, mert annyi billentyű van a zongorán. A haditengerészet csak 1962-ben a Kuba elleni blokád idején alkalmazta először a találmányt. Természetesen időközben többen is rájöttek valami hasonló megoldásra, az elsőség azonban Hedyéké.
Az európai feltalálók napja Hedy Lamarr születésnapján, november 9-én van.
A siker osztatlan: a férfiak Hedy Lamarr szépségét, a nők a kalapját csodálták!
