Biológia tagozatról a Villamoskarra

A VIK-en kitüntetett figyelem kíséri a lányokat. Ha beszélhetünk egyáltalán diszkriminációról, akkor az legfeljebb pozitív. Az egyetemi évek alatt is csak pozitív élményeim voltak, a munkában pedig bőven vannak olyan feladatok, amik sokkal jobban illenek egy nőhöz, mint egy férfihoz. Az aprólékosságunk, az empátiánk, a kapcsolatteremtő képességünk révén jó helyünk van a csapatban.

Bátorfi RékaBátorfi Réka, az Elektronikai Technológia Tanszék (ETT) mérnöke a gimnázium első éveiben nem gondolta volna, hogy a Műegyetemen köt ki. Az általános iskola végzős diákjaként orvosi, állatorvosi álmokat dédelgetett, így a középiskolában a biológia tagozatot választotta. Érdeklődési köre a gimnáziumi években is megmaradt, ám egyéb területekkel is kiegészült. A nagy lökést egy hirtelen támadt hobbi, a rádióamatőrködés adta meg. Ahogy a rádiózással egyre közelebb került a műszaki problémákhoz, úgy alakult ki benne az elhatározás: mérnöki pályára megy, és olyan területet választ, ahol hódolhat interdiszciplináris érdeklődésének.

„Mindig is az olyan feladatok vonzottak, ahol a két kezemmel alkothatok, és kiélhetem a kreativitásomat. Az ETT-n, ahol nagyon változatos technológiai problémákkal foglalkozom, erre bőven van lehetőségem. Ráadásul szoros kapcsolatban maradhattam az orvosi alkalmazásokkal, az anyagtudománnyal, ugyanakkor mérnöki feladatokat oldok meg” – mondja Réka.

De vajon a gyakorlat-orientált lány hogyan birkózott meg a BME VIK első két évének kemény matekjával, és hogy ment neki a manapság kikerülhetetlen programozás?

„Tény és való, a matek nem könnyű, és a programozás sem állt az érdeklődésem középpontjában. De tapasztalatból mondom: a VIK-en nincsenek teljesíthetetlen feladatok, még az alapozó tárgyaknál sem. A lényeg, hogy nem szabad feladni. Kitartással és szorgalommal áthidalhatók a problémák. Persze az sem árt, ha a diáktársak között talál az ember egy-két segítőtársat. Én még az ötéves képzésben végeztem, és igaz, hogy kicsit csúsztam, de 6 év alatt megvolt a diplomám. Egyébként nagyon jónak tartom, hogy a VIK-en széles körű az alapképzés. Így mindenki megtalálhatja azt az irányt, ami érdekli, amiben jónak érzi magát.”

Réka már egyetemistaként – önálló laborfeladat, tudományos diákköri tevékenység, EU-s pályázatok stb. kapcsán – kapcsolatba került az ETT-vel, így a diploma megszerzése után örült a lehetőségnek, hogy a tanszéken maradhat. Az egyetemen folyamatosan találkozik a legújabb műszaki fejlesztésekkel, technológiákkal, és ez számára rendkívül vonzó. Szeret hallgatókkal foglalkozni, velük együtt kitalálni a lehetséges megoldásokat a technológiai problémákra. Arra a kérdésre, hogy tanszéki mérnökként, illetve hallgatóként miként illeszkedett be a zömében férfiakból álló közösségbe, Réka a következőképpen válaszolt: „A VIK-en kitüntetett figyelem kíséri a lányokat. Ha beszélhetünk egyáltalán diszkriminációról, akkor az legfeljebb pozitív. Az egyetemi évek alatt is csak pozitív élményeim voltak, a munkában pedig bőven vannak olyan feladatok, amik sokkal jobban illenek egy nőhöz, mint egy férfihoz. Az aprólékosságunk, az empátiánk, a kapcsolatteremtő képességünk révén jó helyünk van a csapatban. Bizonyos munkák nélkülünk sokkal nehezebben mennének, és ezt a férfikollégák is tudják.”